Odakinn fagy és hóesés, a vonaton pedig fülledt levegő és millió ember. Elalszom a Férfi vállán és amíg Kelenföldre ér a vonatunk, újra csak arra gondolok, hogy bárcsak így maradhatnék és téli álmot alhatnék egész januárban.
Kategória: Szösszenet
Érkezik hozzám a szellő, repíti minden holmimat, nyugalmamat, gondolatomat ezerfelé, felfelé, egészen az égig. Viszi az illatomat, a mosolyomat feléd. Fújja minden vágyásomat, kérésemet, álmomat és gyönyörömet neked. Hogy ismerj, hogy megismerj, ha elém toppannál.
Ahogyan értékként és kincsként gyűjtjük a közös dolgainkat, majd aztán megyünk tovább és éljük tovább ezektől külön, teljesen máshol az életünket…
Tökéletesen jól vagyok most így, ebben a pillanatban úszva. Jóllakottan, kipihenten, szerelmesen, miközben a tavasz kavargatja a boldogságomat a négy fal között…
Ha még két napig, ha még 70 évig, de ne legyen olyan, amit megbánunk. Olyan lehetőség, vagy akár egy sokadig gombóc fagyi, vagy sokadik hímzett farmerruha, amit otthagyunk…
Kiszaladtam a lakás elé, az udvarra, csak úgy, hálóingbe… Feltette a napszemüveget az orrára, amit úúgy imádtam. Képzeld, rám kacsintott és mégcsak el sem köszönt…