…azt nem szabad erőltetni

Ülök egyedül a szobában.
Az ablak túloldalán fúj a bolond, áprilisi szél.
Bizsergeti a fákat.

Változást hoz.
Érzem.

—————————————————————————————————-

– Aznap este megint rám tört a migrén. Még hánytam is. Nem tudtam elmenni a szülinapjára. Pedig ez a harmincadik volt. De aznap este valami megváltozott… Másnap, amíg aludtam összecuccolt, bepakolt az autóba, becsapta a kocsiajtót.
Erre ébredtem.
Kiszaladtam a lakás elé, az udvarra, csak úgy, hálóingbe… Feltette a napszemüveget az orrára, amit úúgy imádtam. Képzeld, rám kacsintott és mégcsak el sem köszönt…

(újra rám tört a zokogás.)

– Jajj, édes Annám, Annuskám. Ne sííírj!
– Anyaa…
– Felülök a vonatra édes, odamegyek.
– Ne gyere. Egyedül akarok lenni… Csak most. Egy kicsit.
– Jó. De addig beszéljünk, amíg megnyugszol.
– Anyaa… jó Anya, jó. Addig.
– Ééédes Annuskám. Tudod, hogy van ez.

(most már csak szipogok… igen. azt hiszem jobban érzem magam)

– Jajj, Édesanya. Azt hiszem tényleg történik valami a férfiakkal, amikor 30 évesek lesznek…
– Édesem igen. Történik.
– Az elmúlt két évben egy-egy harminc éves parkolt itt… Megismerkedtünk, minden szuper volt. Közölték, mennyire fantasztikus nő vagyok. Boldog voltam. Aztán mindkettő elment…
– Jajj, édesem.
– Anya. Most már nem keresem őket… Most már inkább csak várok. Most már azt akarom, hogyha az egyik visszajönne, becsöngetne, virágot hozna és azt mondaná, hogy Anna! Te vagy a tökéletes nő számomra!
– Annuskám, biztos?
– Igen Édesanya, biztos! Mostantól csak várok… És nem sírok többé… Azt hiszem így lesz a legjobb.
– Annuskám, de most rájuk vársz? Tudod mit mond Édesapa!
– Tudom…

(mostmár vége. elmúlt. lelassult a lélegzetem. azt hiszem beletörődtem. most már el tudom engedni.)

– Hogy ami nem megy magától…
– …azt nem szabad erőltetni.

(papírzsebkendők körülöttem. az ablak nyitva. fúj a szél.)
(a tavaszi szél. változást hoz.)
(érzem.)

(2017. április 28.)

fotó: saját

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.