Valóban körülbelül 15, vagy 20 év kellett ahhoz, hogy én újra érezzem azt a szívdobogást, amit a régi kosztümök, a pörgős szoknyák szeretete iránt érzek…
Felnőtt vagy. Édesanya karjait kereső. Édesanya illatát kereső. Édesanyát kereső… De jó is volna… Kislányként hallgatni hangját, érezni ölelését…
Tökéletesen jól vagyok most így, ebben a pillanatban úszva. Jóllakottan, kipihenten, szerelmesen, miközben a tavasz kavargatja a boldogságomat a négy fal között…
Januárban hazamentem segíteni apukámnak összepakolni a házat, az értékeket, a számunkra értékes emlékeket. Utoljára mentem haza egy olyan faluba, egy olyan házba, amit otthonnak nevezek,…
Ha még két napig, ha még 70 évig, de ne legyen olyan, amit megbánunk. Olyan lehetőség, vagy akár egy sokadig gombóc fagyi, vagy sokadik hímzett farmerruha, amit otthagyunk…
Elhinni azt, hogy képes vagyok a lápvidéken is határozott léptekkel áthaladni, erősnek maradni és magabiztosan harcolni a szél és hullámok ellen. Hogy képes vagyok a tengernek is nemet mondani…