Emlékgubók

A születésnapok, a búcsúk, a cseresznyemagok, a reggelire sütött száz és száz palacsinta, Anya puha, fehér, meleg, ölelő karja. A csendes megjegyzésként elmondott, most már – így felnőttként…

Hiányzol…

Érkezik hozzám a szellő, repíti minden holmimat, nyugalmamat, gondolatomat ezerfelé, felfelé, egészen az égig. Viszi az illatomat, a mosolyomat feléd. Fújja minden vágyásomat, kérésemet, álmomat és gyönyörömet neked. Hogy ismerj, hogy megismerj, ha elém toppannál.