Fura egy ember vagy te. Számomra nagyon. Egyik percben szerethető vagy és csak puszilgatnálak, a másikban pedig olyat mondasz, hogy felkiáltok: Ezt nem hiszem el! Nem igaz! – és napokig nem is akarlak látni. Van egy egyensúly benned, amit én még nem ismerek, de mégis van valami, amivel középen tartod azt a sunyiságot, amitől minden nő számára vonzó vagy, azt a kisfiús cukiságot, amitől csak én olvadok el nap, mint nap és azt az éned, ami még kérdőjel, ami sok mindenki számára titok és minden percben tud meglepetést okozni. Viszont te, aki ennyi mindenre vagy képes egyszerre, sem tudsz egyetlen egy dolgot! Nem vagy képes arra, hogy végre felfogd és elfogadd, hogy igenis, van aki igazán melletted szeretne állni és nem csak egy éjszakára van rád szüksége. Nem csak egyre, hanem rengeteg sokra, amíg az jó és kellemes érzés. Nem akarsz hibázni. Pedig sokan hibázunk, mert egyetlen egy ember sem tökéletes és így a jó. Helyesen éljük az életünket akkor, amikor megbántunk valakit és bűntudatunk van. Helyesen éljük az életünket, amikor minket bántanak meg és napokig fekszünk könnyáztatta párnák között. Emberek vagyunk. Hibázunk. Nem kell tökéletesen csinálni, de ha nem teszel egy próbát, akkor sosem tudod meg, hogy te mennyit hibáznál. Hogy milyen dolgokat kapnál, amikről álmodban sem gondolnál. És mennyi új dolgot hoznál felszínre magadból, amit még senkinek nem mutattál meg.
(2011.)
fotó: google