Érkezik hozzám a szellő, repíti minden holmimat, nyugalmamat, gondolatomat ezerfelé, felfelé, egészen az égig. Viszi az illatomat, a mosolyomat feléd. Fújja minden vágyásomat, kérésemet, álmomat és gyönyörömet neked. Hogy ismerj, hogy megismerj, ha elém toppannál.
Valóban körülbelül 15, vagy 20 év kellett ahhoz, hogy én újra érezzem azt a szívdobogást, amit a régi kosztümök, a pörgős szoknyák szeretete iránt érzek…
Gondolatai, álmai, tervei hosszú mesém soraiban, napsütötte réteken ezer évig kacagva hangosan. Gondolataim, álmaim, terveim hosszú meséje soraiban…
Változol. Repkedsz. Kibillentesz. Egyensúlyban vagy. Tökéletes vagy. Szerelem vagy!
Dani életében kitavaszodott. Odabenn, a szívében és kinn, a budai hegy fáinak levelei között is. Pattantak a rügyek…
És mi van, hogyha megtaláltuk őt? Hogyha én már annyira vibráltam és ugrabugráltam életemben valakitől? Csak attól, hogy rám vetette szemeit…