Tavaszi szél árasztja,
vizeinket, életünket.
Madárcsicsergéssel,
tavaszi szerelmekkel,
csavarja el fejünket.
Virágom, itthagytál.
Elvesztettelek.
Elengedted,
kicsi kezem.
Jössz még felém?
Drága Virágom,
barnaszemű Kedvesem.
Minden madár,
egyszer végül,
társához száll,
visszarepül.
És attól a perctől,
boldogan nevet.
Drága Virágom,
az idei tavasz,
te kalapodba kalandot,
én hajamba boldogságot,
belefújt messziről.
Miközben felénk,
kacéran nevet.
S te kalandodba,
én boldogságomba,
mi mosolyunkba,
teljesen beleszeret.
A tavaszi szél.
(2017. március)
fotó: saját
A vers egyes sorait átvettem a Tavaszi szél vizet áraszt című Veress Sándor által gyűjtött népdalból.