Előttem a két fehér vonal közti kilométerek vannak, jobb oldalamon a kivilágított, aprónak tűnő város, bal oldalt pedig az erdő, a puszta…
Szerző: kvszunet
Életed ott van minden egyes másodpercben, Folyik, pörög, történik. Nem hagy lélegzetet. Ott van a legboldogabb nevetésekben…
Ma reggel a tavasz simogatott meg. A kellemes szellő táncba hívta a hajszálaimat, miközben az első napsugarak az arcomra tereltek minden figyelmet…
Amikor a város már túl szürke és zajos, én egy nagy, zöld dombra utazom. Ahol tűzforró arcomnak a napsugár, csordogál a kristályszín kispatak…
Az égbolt csupa vörös és narancssárga, búcsút vesz a naptól eddigi barátja. Csókot vált a napfény, s a domboldal, összefonódik árny, fény, s az utcai zaj…
A mese akkor kezdődött, amikor még a fiatalok nem luxusautóikkal száguldoztak az utakon, miközben fülsiketítően bömböltették a zenét…