Az utolsó puszi. A fejem búbjáról

Vársz a villamosra.

Ülsz a munkahelyeden.

Beszélgetsz valakivel.

Mész az utcán, de nem visz a lábad. Agyadban cikáznak a gondolatok, mégis üres minden. Beszélnek hozzád, de a válasz nem érkezik meg.

Egy vagy az ezer közül. A tömeg közepében. Hallgatsz. Elvegyülsz. Egyedül vagy.

Kilépsz. Kilépsz mindenből és messze repülsz. A fejedbe. A gondolataidba. Az emlékekbe… A gyászodba.

Kisbaba vagy. Édesanya mesélő száját figyelő.

Kislány vagy. Édesanya ujjai alatt két copf varázsolódik a fejedre. Copfodat, hajadat, ruhádat bájosan illegető vagy.

Leány vagy. Édesanya intelmeit hallgató. Zenéjére táncoló. Kiskamasz titkaidat csak vele megosztó.

Nő vagy. Álmokat kergető, magát kereső… és ugyanúgy copfos, táncoló, kacagó kislány. Édesanya kislánya. Örökké csacsogó, perdülő, villámként ténykedő.

Felnőtt vagy. Édesanya karjait kereső. Édesanya illatát kereső. Édesanyát kereső…

De jó is volna… Kislányként hallgatni hangját, érezni ölelését, magadba szippantani édes, dolgos illatát.

De jó is volna… Édesanyával táncolni újra, hallani nevetését, érezni a puszit, a simogatást, látni az integetést, mielőtt nagy útra indulsz. Jó is volna érezni, hogy mindez mindig ott lesz… Hogy otthon vár. Beletemet két karjába és megsimogatja a hajadat.

————

Tudod nem emlékszem… Az utolsó puszira. Novemberben még otthon voltam. A szobában égett este a villany. Olvastam.

Édesanya lassú léptekkel a másik szobába ment. Nem emlékszem, hogy adott-e a fejem búbjára puszit. Még akkor, utoljára. Gondolhattam, hogy majd legközelebb… Hogyha karácsonykor hazajövök.

Majd akkor ad. Most fáradt. Biztosan elfáradt.

Édesanya legközelebb már nem volt… Elvitték az angyalok a napsütötte reggelen.

Elvitte az utolsó puszit.

A fejem búbjáról.

————

Tudod hiányzik.

Nagyon hiányzik nekem.

Az utolsó puszi.

A fejem búbjáról.

2018. január 8.

fotó: google

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.