Változás

Elindul egy folyamat… Változik, változtatsz, folyik és örvénylik, óriási hullámokkal, mint a tenger. Nincs alattad biztos talaj, nincs melletted biztos ember, csak feléd nyúló, soha el nem érő kezek vannak. Mögötted, akik hajtanak előre és előtted, akik még nincsenek annyira közel, hogy biztos, segítő kézfogást nyújtsanak számodra.

Határozottan, vakmerően indulsz bele a közepébe, miközben a tenger az arcodba csapja az összes vizet… Kicsit húz bele, a közepébe, kicsit lök vissza a partra, ahonnan indultál.

Nehéz… Félek, mert ismeretlenek jönnek, de közben érzem, hogy jó lesz. Jobb lesz, mert látom a tenger felett a napsütést.

Az élet ilyen. Örvénylő, folyton változó, piszok nehéz és rettentően erős, ami ellen nem tehetsz semmit, mert jön… Zúdul a nyakadba, percről percre, napról napra.

Most az életem ilyen. Csúszok ide-oda, miközben lökdös. Nem nagyon érzem a talajt. Elhagytam magam mellett embereket, elengedtem a kezüket, és ők az enyémet. Volt sírás, voltak fájdalmak. Minden változik, a víz az életemben most folyamatosan rombolt és egy egészen picit épített. A szél fújt mellém egy embert, egy férfit, aki szikla lett mellettem. Akit érzek, hogy miközben a víz majd zúdul befelé és megingat engem, ő akkor is szikla lesz. A víz átmos majd mindent körülötte és még közelebb löki majd őt hozzám.

És mit tehet az ember a tenger közepén? Mit tehetek én? Amikor összefüggő, ingoványos lápvidék érződik a lábaim alatt, ahol semmi nem okoz biztonságérzetet? Miközben az egyetlen sziklát kivéve, minden dolgot és minden embert, apró kis kavicsot visz szanaszét a hullám körülöttem?

Elhinni azt, hogy az út majd szilárddá válik egyszer. Hogy a hullámok elcsendesednek, emberek megérkeznek mellém. Meggyógyulnak, kezet nyújtanak felém, és minden változás, a megtett út, a hullámok, az örvény jó dolgokat hoz.

Elhinni azt, hogy képes vagyok a lápvidéken is határozott léptekkel áthaladni, erősnek maradni és magabiztosan harcolni a szél és hullámok ellen. Hogy képes vagyok a tengernek is nemet mondani, megállítani, megmondani neki, hogy unom, elég volt és fejezze be végre… Most már végre folyjon arra, amerre én akarom. A tengert jobb felé, sikerek felé, boldogabb hullámok és biztonságos part felé terelni.

Elhinni, hogy erős vagyok, magabiztos, sikeres leszek, mert igenis, képes vagyok minderre!

Ennyit tehetek.

2017. november 10.

fotó: saját

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.