Életünk választása életünk társa

Életünk választása lenne? Valóban mi választjuk? Vagy jön magától? Vagy jön és érezzük és aztán Őt választjuk tudatosan? Vagy amikor már annyira belé vagyunk bolondulva, hogy a kérdést is szem elől tévesztettük és egyszerűen csak tudjuk: Ő az! Ő lesz életünk társa.

És aki most tudja, tudni és érezni és választani fogja 10, 20 és 50 év múlva? Vagy tudja és úgy választja és úgy éli onnantól minden egyes mozzanatát életének, hogy választhassa a másikat még 10, 20 és 50 év múlva is?

És mitől lesz Ő? A mindent elsöprő és örökös életünkben tartó szerelemtől? Vagy, hogy mindent meg akarunk vele osztani, a legkisebb titkainkat is? Hogy csicsergünk és a magasságos égig ugrálunk miatta? Vagy mert mindent meg tud nekünk adni, ami nekünk fontos? Vagy attól lesz Ő, mert úgy ér hozzánk, ahogyan addig senki más? Mert úgy gondoljuk Ő a legkülönlegesebb, akit eddig valaha is ismertünk? Mert Ő egy nagyszerű ember? Vagy elég, ha csak mi úgy látjuk, hogy Ő egy nagyszerű ember? Vagy pontosan attól lesz Ő nagyszerű, mert mi úgy látjuk? Életünk társa? Miért lesz pont Ő?

És honnan érkezik? Abból a lépésből, amit tudatosan meglépünk? Vagy csak majd egyszer nekünk szalad a bevásárlóközpontban? Vagy ez csak a mesékben van így? És életünk társa csak akkor szalad majd nekünk, hogyha mi is felvesszük a futócipőt és keressük mindenütt? Földön, vízen, levegőben?

És mi van, hogyha életünk társa nem egy ember? Mi van, ha megtaláljuk életünk társát és később, mondjuk 10, vagy 20 év múlva találunk még egy olyan embert? Aki talán fennmaradó életünk társa lesz? Akivel a közös csend sem zavaró és minden egyes lépés a mennyei boldogság. Mennyeibb, mint életünk első társával? Mint előző életünk társával? Olyankor mi a teendő?

És mi van, hogyha megtaláltuk őt? Hogyha én már annyira vibráltam és ugrabugráltam életemben valakitől? Csak attól, hogy rám vetette szemeit? Esküszöm, én a húgomnak két hét után elmondtam, hogy Ő az! És akkor, aztán Ő hirtelen valamiért elengedi a kezünket? Mi van, ha életünk társa mást választ élete társaként? Nem annyira egyértelmű? Hogyha ő életed társa?  Ő neki azt nem kellene éreznie?

Választjuk? Várjuk? Keressük? Vagy csak úgy berobog egyszer az ajtón, hogy a lélegzetünk is majd elakad tőle?

Te választod? Életed választása életed társa? Akinek két tenyerébe életedet, szavaidat, minden élményedet, boldogságodat és könnyeidet belehelyezed? Életed választása? Vagy jött, és maradt, mert nem volt jobb? Vagy így könnyebb volt?

Hogy Őt most Te így kiválasztottad. Kiválasztottad magadnak. Pedig ez életed választása. Ez életed választása?

Életed társa életed választása?

(2017. május 8.)

Az első fotón a szüleim 30 évvel ezelőtt, utóbbin pedig tavaly, az első kép elkészülte után 30 évvel a hátuk mögött.

Mentés

Mentés

One Reply to “Életünk választása életünk társa”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.