Palackban – Tavasz

Ha a tavaszt palackba zárhatnám, a váratlanul érkező, ravasz szélgyerek kalandozását helyezném legalulra. Felette minden friss, virágillatú, napsütötte és izgalmas lenne. A palackban a szél játszana, hiszen ő mindig megpörgeti, összerezzenti a napsütötte délutánt élvező emberek kabátjának gombjait.

A palackba tenném az első szerelem, az első csók érzését, az először olvasott vers lapjainak ropogását, az első lefutott kilométer boldogságát. A bárányfelhők tréfáját, a napsütötte, frissen vágott zöld fű illatát. A pattanó rügyek, a reggeli madárcsicsergés ébredező muzsikáját. A nyíló virágok csodáját és a nagy sóhajt, amivel a természet erejét veszi és felébred téli álmából.

Mindezek mellé a palackba zárnám a kirándulások hangos kacaját, a hazatérés csendjét. A színes, széltől hullámzó szoknyák és a barka ágainak puhaságát. A hazatérő költöző madarak szárnyainak békés suhanását.

Beleejtenék még egy csepp nektárt a dolgozó méhek tartalékából, egy fényes, piros hímes tojást, anyák napi masnikat és az esti andalgás lépteinek bájos cipőnyomait. A májusi cseresznye virágainak selymei mellé, a végső komponáláshoz a kismadarak első, tétova repülésének szabadságát hívnám segítségül.

(2017. tavasz)

fotó: saját

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.