Mit az élet váratlanul eléd gurít,
s átszökkenni rajta nem tudsz.
Egész nap zavaró, nyomasztó, fejfájdító,
viszed oda, hozod innen, s nem moccan.
Már azt hinnéd elmúlt, de újra ott virít,
izzadsz, veszekszel, egész nap vajúdsz.
Növekszik, már egy egész hegy, lábad elé omló,
mit meg kell másznod, leküzdened lassan.
Csábít? Kitartást, ihletet szülsz vele?
Vagy elijeszt, ráunsz és kikerülnéd inkább?
Hirtelen rájössz, hogy már nem tehetsz mást,
felkelsz, megoldod, megmászod, leküzdöd,
s boldogan tudhatod: a feladat rád várt!
Kitaláltad, kipipáltad, előtört belőled.
A seb beforrt, lelked nyugalomra tért,
hisz csak Te tudhattad a megoldást!
(2015.)
fotó: google