Hogyha végre elsöpörne, mint egy forgószél, s ott lennénk ketten egy lakatlan szigeten.
A napsugarak folyton sütnének, ahogyan tavasszal a délután beszökik a szobák ablakán.
A lelkem boldogságban úszna és bevonzaná a mosolyt és az egészséget. Ketten lennénk, a színes forgatag közepén, amelyet eláraszt a szenny s a sötét, de mi ott lennénk a kettőnk szigetén, mint két napraforgó a mezőn, ami nem érez se esőt, se jeget, mindig csak a napot látja s várja, hogy a forróság végre elöntse és felmelegítse szirmait.
(2012.)
fotó: google