Kulcsra fordítom és a portás kezébe ejtem.
Nyomom a pedált, tekerem, csengetem.
Minden dudál, porzik, füstöl és kiabál.
Teli feszültséggel készül most a világ.
Hogy itt a hétvége és pihennek, utaznak.
Portékát most ráérősen, piacról választanak.
Az autó tetejére kötve hűsöl a kenu, a bringa,
az ablakból lóg a gyerek, vigyorog nagymama.
Felfújható gumimatrac, napszemcsi, fenékgatya,
Sound, Volt, Sziget, Guettára ugrálsz sikítva.
A családdal, kutyával vagy, lelassulsz, sétálsz.
S a nagy magyar tengert idén is kétszer úszod át.
S én bámulom őket, közben hová rohanok
Gyorsabban hajtok, mert diktálják az iramot.
Két pillanat és már vége is a pihenésnek.
Folytatódik a munka, megszokás, a szürke, de bolondos élet.
(2015.)
fotó: a kolléganő ismerősének a barátnőjétől