Megérkezett

Már reggel éreztem. Amint felébredtem. Furcsa érzésem volt. Lassan kinyújtóztam, megfordultam az ágyban és kinyitottam a szemem. A furcsaság azonnal igazoltatott, mert olyan régifajta érzésekkel töltött el, ahogy megláttam, hogy olyan különlegesen süt be a nap az ablakon és tölti meg fénnyel a szobát. Valamiért fura volt.

Felkeltem és végeztem a szombat reggeli szertartásaimat, majd elindultam a piacra. Meghökkenve láttam, hogy mennyi falevelet fújt a szél a kapuba. Honnan jöttek? Még alig két hete az uszoda medencéjében kapkodtam az orrom egy kis hűsítő levegőért. Most pedig már, ilyen hirtelen itt van a kapuban mindegyik. Így alakult, hogy ezer színes falevél között bóklászva haladtam a piac felé.

A szőlőktől roskadásig teltek az eladók rekeszei. Nem bírták őket rendre utasítani, mert mindegyik kis szem már egy meleg otthon családi asztalának közepére igyekezett gondolatban. Aztán a tökök… Tegnap, az irodában még szentül állítottam, hogy én még nem… Még nem adom a fejem sütőtökvásárlásra, merthogy egész októberben szezon van. Megunom, mire igazán a közepére érünk a hónapnak. Meg-megálltam a katonásan, az ember érzékei felé incselkedve kipakolt sütőtökök asztala előtt. Végül valóban nem vettem, viszont három darab helyes dísztök büszke tulajdonosa lettem, mire tizenegy órát ütött a templom harangja.

Szépen sütött a nap, de a szél erősen fújt. Én is összekaptam néha mellkasom előtt a kötött pulóverem. Furcsa… Ez a nap nekem valamiért furcsa.

Otthon a nap további része ráérős, hétvégi hangulatban telt. Nem volt tervem, nem várt rám senki, nem siettem sehová. Délután eszembe jutott, hogy kinéztem egy almás süti receptet még a múlthéten és a konyhai szekrény roskadásig fanyar idareddel. A helyes kis dísztököm és a megvásárolt gömbölyű szőlőfürtök mellé begurulhat egy kis almás édesség is, ha már ennyire melankolikus hangulat költözött belém.

A tészta készítése valami gyönyörrel keveredő, meghitt állapotba szenderített. Fürge ujjaim alatt, mint a vaj, kerekedett, nyújtózott, szétterült és újra összeállt. Édes illata eszembe juttatott egy pár gyermekkori, hétvégi emléket. Amikor még az udvarról válogattuk össze az almákat édesanyánk süteményéhez. Nem sok süteményt készít, mert a nagymama ellát minket mindig, de almásat, azt anyukám nagyon tud!

A konyhában az édes tészta, a frissen reszelt alma, a fahéj és a falevelek szárazon reccsenő illata keveredett. Egyedül voltam, halk zenét tettem fel és figyeltem, hogyan változik a sütemény színe a sütőben. Nagyon szeretem ezt a folyamatot, s már láttam magam előtt, ahogy szépen sorakoznak a tányéron, a hófehér, szitált porcukorral koronájukon. Bámultam magam elé és egyszer csak elindultak a szavak a fejemben. Leültem a laptop elé és elkezdtem gépelni.

Pár pillanat múlva, amikor éppen a megfelelő szót kerestem a mondat végére, államat a tenyeremre tettem, rákönyököltem az asztalra farkasszemet nézve a közepén elhelyezett narancssárgán, rücskösen pózoló dísztökömmel. Miközben a sütemény illata ráérősen megtöltötte az egész lakást, a muzsika pedig andalító hangulattal simogatta lelkem kicsiny, egyedül maradt csücskeit, rájöttem miért volt olyan furcsa érzésem.

Október elsején, bizony megérkezett az ősz.

 

(2016.10)

fotó: saját

Mentés

Mentés

Mentés

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.